Az idő derűsre fordult,

Mintha mindegy lenne már,

Megfiatalodnak a vénasszonyok,

És kacag az öregedő ifjúság,

A gyerekek tovább játszanak,

A szülők lassan csitítják maguk,

Mert odasereglenek mind a vágyak,

Ahol kitárva áll a legtöbb kapu,

És ha az érzékelés ajtóin befúj a szél,

A vágyak felgyülemlett álombéli szele,

A testbe befújva rendez tornádóként

Örök hajnalt, pogány reggeleket,

És így lesz a tiszta udvar, rendes ház,

Belülről fölkérődző förgeteg,

Majd az élet tekergő sárkányán,

Magába harapó szörnyeteg,

Bár az idő derűsre fordult,

Ez csak az utolsó felvonás,

Megfiatalodnak a vénasszonyok,

S már én sem kacagok tovább.