De jó volna rendszeresen élni,

Rituálékkal, szép tisztaságban,

S nem állatként délig heverni,

Vetetlenül káosz kuplerájban,

De jó volna reggel kinyitni a kaput,

És nagyot ásítani az ébredő réttel,

Kislányomnak tanítani : - apu,

Tudni mit szabad, és mit nem,

Aztán szépen autóba huppanni,

Nem idegeskeve, rádiót benyomva,

Elvezetni kiadóba, tán színházba,

Mindennap azt tenni amire vágytam,

De. Reggel nem vár más,

Csak a számlák összetépve,

És a szakdolgozat írás,

Üres lapok, egy pohár fekete,

Meg a bűntudat, hogy Lily sír,

Meg Carl és Eva Luna ;

Hol lehet az a mókás férfi,

Kelet - európai akcentussal?

De jó volna rendesen élni,

Egy lenni a szürkeséggel,

S az étlapjáról lekerülni,

A sok éhező istennőnek.