Egy repülő derékszöget rajzolt az égre,
Ami lassan szép keresztbe hasonul át,
És a végén elhajlik a vonal fehérje,
Majd a szél elsöpri a kondenzcsíkját,

Egy papír fecnivel is játszik a fuvallat,
Mi fenn akadt egy kopaszodó fekete fán,
Senki sincs otthon, üres a széles utca,
Csak én várom hogy a szemét pottyanjon le már,

Egy szarka kering jobbra néha rikácsolva,
Élelmet keres mint az a megannyi ember,
Kik a környékre gazdasági okok miatt,
És nem a táj szépségéért költöztek egyszer,

A kis hableány szájáról eltűnt a mosoly,
Száz éves álom után kinyitotta szemét,
Körbenézvén nem tetszett neki amit látott,
És a vízbe fulladt egy októberi estén,

És a bicikliző és mindig decens tömeg,
Már egyenes derékkal teker a pokolba,
És tördeli a kezét a szürke Andersen,
A játszótér mellett egy seszínű sarokban.