Ne hallgass most másra,

Csak a kalapáló szívre,

Mi ütemét veri a muzsikának,

Melyre minden élő szív ver,

Táncolj, felejts el mindent,

A láthatatlan dolgot ne lásd,

Ki kevesebbet tud többet hisz el,

S így elsiklik előtte a realitás,

Megszületésed óta álomban élsz,

Múlt idők ravasz hazugságaiban,

S próbálsz megfelelni remélvén,

Hogy rosszakarók is szeretni fognak,

És bár sokan nem adtak annyit,

Ahányat a hátukra mértek,

Az univerzum majd megfizeti,

Mire nem volt elég életed.