Dalol Párizs, dalol!
Az északi remete hallgat,
Álmélkodva nézi a várost ;
Miként futnak sorsok egy pontba,
Hazatértem. Az illatok,
Az egész egésze virágzó,
Az ámuló káprázatok,
Szívemben napfénye lenyugvó,
A sarkon egy braserie,
A szomszédban új kontinensek,
Emberek árja feledteti,
A kihűlt mezőt, megunt telet.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
