Már megállíthatatlanul itt a nyár.

A naplementébe döfi pallosát ;

Míg sürgölődve a Latin negyedben,

A Pont du Artes–ra tartok tavaszodván,

Leülök a folyó partra,

És csak nézem a hajókat,

Beszél hozzám most a Szajna,

Elnézem a kecses szajhákat,

Elcsábítottál, megszerettelek,

S bár még mindig új vagyok,

Nézésedet nem felejtem el,

Hazatértem, most már tudom,

Lassan olvad a kecskesajt a szájban,

Leszáll az éj, lágyan gitárhúr pendül,

És gyöngyözik a bordói pohárban,

S a nap elbújik a lakatok mögül,

És lám te is itt vagy édes Anna,

Mosolyod nem koptatta el a sors,

És a szellő belekap hajadba,

Vaku villan, elhallgat a város.