Párizsba holnap beszök a tavasz,

Szent György haván huncutan, zajosan,

Mert kihajtják a téli vágyakat,

Amikor a rügyek virágoznak,

Habár tudtam előre : nem leszel ott,

Csak ha rosszakarók is úgy akarják,

Távol, Afrikába kergetett a sors,

Most ott napozol, nem a Szajna partján,

S én számolom mégis a napokat,

Mert láthatom majd szép kelléktárát,

Színpadját szeretett világodnak,

Ahol felcseperedtél, kinyíltál,

Van még egy befejezetlen csókunk,

Amit már sosem csókoltunk végig,

Mert a világ két szélén szótlanul,

Próbáltuk egymást elfelejteni.

- De nem sikerült.