Éhen halok a megterített asztalnál,

Vízben úszok s mégis kiszáradok,

A hideg északi szélben izzadván,

Külhonban is mindig itthon vagyok,

Hívőkkel imádkozok pogány módra,

Argóban becézek, nevetve sírok,

Éjjel nem megy le a nap : süt  zivatarba,

S tönkre tesz ami tegnap boldogított,

Szolga vagyok királyi trónon,

Úr, ha megvéd a jog és a kard,

Igazságot  a talmiban találok,

Kutatván a műben a hamisat,

Mindent bánok amit sohasem kellett,

És semmit sem, amit igazán kéne,

Tövissel dobálom szeretteimet,

Balzsammal kínálom az ellenséget,

És részegen vagyok igazán józan,

És tünetek nélkül igazán beteg,

Egyedül : szerető kedves karjában,

A mélységben : a felhők felett,

Bezárva egy búra alatt,

Lassan úszok a Hold felé,

Rongyos szkafander ruhámban,

Suttogom e kiáltást feléd...